Főnix vagyok, aki megújul és újjászületik.
Most is változásban vagyok, de most kicsit másképp érzem magam. Talán mert most nemcsak ugrottam egyet, most a változás folyamatos. Úgy érzem, az új dolgaim egyre inkább a sajátjaim, régi dolgaim egyre távolodnak, egyre idegenebbek. Sok régi dolgomat- bűnömet, hibámat vagy rossz döntésemet - úgy érzem teljesen levetkőztem már, mint mikor a kígyó elhagyja levedlett bőrét. Kibújik belőle, és már nem kell neki. Én is így vagyok a múltammal, szinte tavaly tavaszig tartó egész 27 évemmel. Kivetkőztem belőle, és olyan, mintha azt egy másik ember élte volna, nem is én, csak én láttam, és tanultam belőle.
Fura ez, tudom, de én még csak tavaly születtem meg, azt sem egyszerre, hanem vagy fél év alatt. Ezért csináltattam meg a tetoválásomat, és szeretnék még egyet pont erről, talán pont a MR-t, hogy tudjam: DONE, ez már ÉN vagyok, Mira Reedon.
Ez a nő már rég nem volt könnyen kapható, van tartása, és van tisztasága. Tökéletesen illettél a képbe, mert ez a nő belédszeretett, és szerelemmel szeretkezett veled, - oké hogy volt furcsa ahol és ahogy - de a tisztasága a szeretetben van. Nem is akarok ezen változtatni, mert én már csak azzal tudok lefeküdni, akit szeretek.
Ezért kaptam hideglelést attól a gondolattól, hogy ellened gyógyírként legyek valaki mással... elveszítenék valamit, amiért sokat küzdöttem, - amiért főnixmadárként többször is meg kellett halnom - a tisztaságomat. Ehhez hű is maradok, magamhoz.
Már nem megy "csak úgy", sokkal többet ér a szex annál, hogy "csak úgy" eljátsszam. Megtanultam, hogy nem játék, inkább kincs, inkább jutalom.
Főnix
