Biztos fáztam álmomban, vagy már valahol a lelkemben nagyon unom a hideget, de azt álmodtam, hogy nyár van :) Így visszagondolva azt mondanám, hogy Majsán voltunk a kis ház mögött.
Napsütéses időben feküdtünk valami pokrócon, én a hátamon, te az oldaladon, felém fordulva. Ritkás fák árnyékában voltunk, nagyon szép idő volt, csend, és meleg. Rövidnadrág volt rajtam, és fel volt húzva a pólóm, a hasamon játszottál egy fűszállal, beszélgettünk csendesen, és nevetgéltünk. Megvolt az a bizonyos buborék, ami veled szokott lenni, az a „csak mi vagyunk a világon” érzés. Tudtuk, hogy vannak még körülöttünk, de nem foglalkoztunk senkivel, nem érdekelt egymáson kívül semmi más. Először komolyan beszélgettünk, elméleti vitázás volt a javából. Még arra is emlékszem, hogy miről beszéltünk :) Aztán átmentünk komolytalanba, és hülyéskedtünk (ahogy soha nem szoktunk :D:D:D) Ja, és nem cigiztünk :) LOL
Az volt az érdekes ebben a flessben, hogy – visszanézve – nem tudom eldönteni, hogy barátként voltunk egymás mellett, vagy társként. Mosolyogtam felébredve, mert tetszett az egész, főleg, hogy ébredve én úgy éreztem együtt voltunk. Ilyenkor mindig őrzöm picit az érzést, szeretek így érezni, szeretek így gondolni ránk. Őszintén szólva csak később vettem észre rajta, hogy még akár baráti kör is lehetett ez a „buborék”, nyilván azért, mert a vágyam nem ez. Küzdök én ez ellen, de nem hazudok magamnak :) Tetszett a gondolat, hogy nyáron együtt vagyunk. Akármilyen minőségben, akárhogy is alakul, szeretek veled lenni álmomban.
Szeretem azt a gondolatot is, hogy végül egymás mellett kötünk ki. Szeretem úgy érezni, hogy már megtaláltuk egymást, csak még ki kell érdemelnünk a másikat, meg kell küzdenünk a boldogságunkért, hogy értékelni tudjuk.
De sok idő van még addig. Mikor türelmetlenné válok, mindig leállítom magam, hogy ezt most és itt nem tudjuk, nem látunk bele. Lesz ahogy lennie kell, mert ha egymásnak vagyunk kitalálva, úgyis összefúj minket a szél, ha pedig nem, tehetünk, akarhatunk bármit. Tulajdonképpen ez megnyugtató gondolat, valami olyasmi, h „nincs dolgom vele, elengedem az irányítást”
