Szia Pumám!
Egyszer régen egy barátom, mikor összejött a "várva várt" lánnyal, nem mondta el senkinek. Mondta nekem, hogy van egy titka, de nem mondja el, még nekem sem, mi az, és ki az, mert olyan, mint egy gyertyaláng, és ha szél éri, még elfújja a lángot. Még aznap elmondta nekem a nagy titkot, és... sajna nem is jött össze.
.jpg)
Szóval vigyázzunk a gyertyalángunkra, én is így gondoltam. Mint írtam, én is őriztem eddig, nem is mutattam senkinek a fényét sem.
Mondta Enikő, hogy látja rajtam, hogy valami jó történt, vagy történik, de mondta, hogy ha akarom majd elmondom. Erre mondtam neki, hogy ha lesz mit, megosztom vele.
Most viszont nem egyedül őrzöm, fogod a kezem. Szerintem tud égni a kis gyertyánk nagy lánggal is, de óvatosnak kell lennünk, mert egyszer már megégettük magunkat. Most hogy hozzád ér a kezem, érzem, a tiéd sem hűlt ki, érzem, hogy szeretsz, és így a tűzvész után ezt még jobban értékelem. Elnézve a kis gyertyát viszont erőre kapok, tervezek, és nem érzem magam a világon egyedül.
Sokan vesznek körül, gyakran úgy érzem, mindenki azt szeretné, hogy úgy vonuljak, ahogy ő elképzeli. Tetszik, hogy se te, se a gyertya nem vár tőlem ilyet, csak azt hogy önmagam legyek és magamra találjak. Én is ennyit várok tőled, meg hogy boldog legyél.
A többi az idő dolga, ezért igyekszem nem agyalni.
Égjél csak kis gyertya, vigyázunk rád!
