Szia Puma!
Ma totál fel vagyok dobódva. Nyilván ehhez az is kellett, hogy ma kisírdogáltuk magunkat Ágival, kiengedtem a fáradt gőzt. Vágtam egy lyukat a kádba, és le is folyt rajta a csalódás és a reménytelenség.
Aztán jött a CARPE DIEM, és a jelen érzés: MOST épp jó! Nem látok előre, de per pillanat nem is érdekel. Kell a cél, de az út adott, tanulok, és fodrász leszek, aztán irány külföld. Ennyi!
Agyaljon a rák :P
És jött egy másik érzés... egy érintés gondolata, egy szorításé, egy ismerős hanggé, egy szuszogásé, egy tekinteté... bekúszott az érzés a bőröm alá, és lüktetni kezdett belül, míg már alig tudtam megülni egy helyben, feszengtem, és elpirultam, ha becsörgött a telefon.
- oh, ha tudnád te utas, mit szakítasz meg, vááá!
Gyorsan meg is osztottam veled, miben vagyok, erre kiderül, Te is! Nem is bírtam tovább húzni, kimentem a mosdóba, és percek alatt elintéztem magam, konkrétan a Vízig :) Még most is kiráz a hideg, ha belegondolok, mekkorát gyakorlatoztam munka közben, ez durva!
Aztán az ötlet, hogy menjek Dublinba. Első gondolatom: De ééééédes!! Meg hogy? na, majd akkor az enyém leszel! / akkor megszorongatom a nyakad! :D
De végiggondoltam, és rájöttem, szeptember jócskán odébb van, addigra sok minden megváltozhat,. Addigra talán kiszerelmesedek belőled, és marad egy külföldön élő barát, akire számíthatok. Minek vágnék bele egy idegen helyen a nagy fába segítség nélkül, ha társasággal is lehet?!
Ez most olyan ötlet, amit nem is mondok el senkinek, ez egy titkos tervem lesz :) Most még azt a "női titoktartást" sem alkalmazom, hogy csak annak mondom el, aki egyetért, nem akar lebeszélni. :D:D Ezt most tényleg nem mondom el senkinek!
Majd meglátjuk mi lesz, de célnak megteszi. Anno lefogyni is úgy kezdtem, hogy bele akartam férni, illeni a stuardess standard alapokba.
Mi bajom lehet?! Max megtanulok angolul, és végül ha változik a terv, nem úgy lesz, de az angol tudást senki el nem veszi, az tuti.
Titkok titka, LOL
